~ My life and my memories ~

Szia.

Néha úgy érzem... de néha tényleg úgy érzem, hogy nincs tovább, közben van, csak hülye vagyok. Annyira mérges vagyok magamra, mikor tudatosan marom el magam mellől az embereket. Történt ez pár napja is... pedig tényleg, annyira szimpatikus volt a srác, nem is hittem, hogy létezik ilyen... erre jól elintéztem azt is. Gratulálhatok magamnak. Néha, (ilyen esetben is) jobb lenne befogni a szám. Akkora szám van, mint egy ólajtó, de komolyan. Konzervatív vagyok bizonyos téren. Pl. ami a párkapcsolatokat illeti.

Tegnap voltam könyvesboltban. Egy komplett könyvesbolt árukészletét fel bírnám vásárolni, ha lenne elég pénzem. :D Annyi jó könyv van. :) Szeretek olvasni, csak időm nincs, de most már kerítek rá. Egyszerűen muszáj. :) Jelenleg butaságnak tűnhet, de az is ösztönöz, hogy egy könyvjelzőt felavassak. :) Egy nagyon kedves ismerősöm/barátom hímzett nekem egy gyönyörű könyvjelzőt. :) Nagyon nagyon szép. :) Mindig találok az életben ilyen apró örömöket, ezek kellenek. :)

Egészségügyi problémáim miatt, sötétebbre kellett festetnem a hajam. Addig szőke voltam... melírozott, igaz a melír nem látszott szinte, mármint a barna része, majdhogynem teljesen szőkének néztem ki. Nagyon sajnáltam és utáltam a dolgot, hogy sötétebbre kell festetnem... de muszáj volt. Választottam egy közép szőke árnyalatot, ami jóformán barna volt, nem olyan, mint a képen, de szerencsére 1-2 ember híján mindenkinek tetszett... Nekem nem. Eddig a napig bírtam. Muszáj volt visszafestetnem... úgyhogy ma jött a barátnőm és befestette szőkére... na ez meg most teljesen szőke, ez meg már lehet kicsit sok.  Hétvégén fodrászhoz kell mennem. :D

Eddig ennyi kiírandó dolog van magamból... ja és még annyi, hogy a férfiak.... áh hagyjuk inkább. :D

További Kellemes Napot!

Eszter ♥

Szia.

Mint a hamvaiból feltámadó Főnix. A Főnix képviseli a lélek önmagát megújító képességét.

Nagyon rég nem írtam már. Ha írtam is, azt is csak töredékekben. Megváltoztam. De nem csak úgy apróságokban, hanem úgy igazán. Én legalábbis így érzem.
Úgy vettem észre, hogy a fájdalom tanít. Az ő furcsán kegyetlen és sajátos módján. A fájdalom nem rossz... legalábbis nem minden értelemben. Ha fáj, akkor legalább érzel. Még élsz.
Igaz, félek tőle. Félek, hogy elveszítek valamit, ami nagyon fontos számomra. De nem fogom.

Furcsa visszagondolni az akkori önmagamra, amikor ezt a blogot elkezdtem írni. Azóta mennyi minden történt... Bár a közelmúlt béli fájdalmaimról azért néha írtam. Nos, az tovább fokozódott. Míg végül kinőtte magát és hatalmas bombaként robbant. Akkoraként, amekkorára akkor még Én sem számítottam. Olyan mérhetetlen fájdalom ért, hogy olyan gondolatok is megfordultak a fejemben, amik már nem lettek volna visszafordíthatók... végzetesek lettek volna.
Mikor fáj, nem tudsz másra gondolni, csak a fájdalomra. Olyan ez, mintha azt mondanám, teszem azt, hogy ne gondolj a lila színre, te persze egyből rá gondolsz. :)
A fájdalom... egy idő után felemészt. Gyűlölöm azt az érzést. Szinte fizikai fájdalmat okoz. Sajnos eljutottam arra a szintre.
Hiába közhely és hiába sablon... de mégis igaz. Nem hiába mondják: Az idő minden sebet begyógyít./Az idő jó orvos.
Ettem magam... gerjesztettem magamban a fájdalmat... de eljött az a pont, amikor visszagondoltam és rájöttem, hogy valami nem stimmel. Valamit nem jól gondolok, mert dühös vagyok. Mérges vagyok és tombolok. Ekkor már sokkal inkább düh volt, mint fájdalom. Illetve a kettő mérges keveréke. Hiányzott. Akkora űrt hagyott bennem, amit úgy éreztem, semmi és senki nem tud pótolni. Pillanatok alatt szakította ki magát belőlem. Fájt. Rettenetesen.
De már mérges voltam... észrevettem, hogy rosszat akarok neki, addig tudat alatt, azután pedig már tudatosan szerettem volna bántani. Hogy érezze. S mikor erre rájöttem... Rájöttem arra is, hogy Én nem őt szeretem. Hiszen ártani akarok neki. Sokkal inkább azt a valamit szeretem/szerettem, amit ő képviselt, nem őt magát.
S ekkor kicsit megnyugodtam.
Már látom a fényt az alagút végén. Most már ismét jobban kapok levegőt. Most már talán végre önmagam lehetek. Talán már nem kellenek azok a falak. Talán mostanra megerősödtem annyira, hogy álljam az érzelmi ütéseket. Talán...
Ha a sok talán-ból végre tények lesznek, akkor lesz az igazi.
Most tudatosan haladok ezen az úton. Tudatosan gondolkozom pozitívan és megparancsolom magamnak a pozitív gondolkodást. Ellent mondok magamnak, magamra üvöltök ha kell. Elegem van a pesszimizmusból. Boldog leszek. :) Végre. :)

Jó újra itt. :)

További kellemes estét mindenkinek!

Eszter ♥

Sziasztok!

Úgy gondoltam megosztom veletek is, azt az örömteli hírt, hogy KERESZTANYA LESZEK! :) Annyira nagyon boldog vagyok miatta! Emma egy csoda. :) Nála gyönyörűbb keresztlányt kívánni sem tudtam volna! Egyszerűen gyönyörű és tökéletes. :) Nagyon büszke vagyok Rá! :)

Az utóbbi időben elég rossz passzban vagyok. Most pedig ismét mélyponton. Igyekszem nem nagyon kibukni és igyekszem nem feladni. Megpróbálom összeszedni magam.

Mostmár egy pici lányért is felelősséggel tartozom. :) ♥

 Levél annak a nem létező valakinek... vagy talán mégis létezik?

 Szia.

Annyira unom, hogy egyszerűen nem vagyok képes talpra állni és kimászni a gödörből. DÜHÍT! Felettébb mód. Kérdezik mi a baj? Nem tudom rá válaszolni... ha megkérdezed egymás után 5x, akkor sem fogom tudni rá a választ ÉRTED??? Legszívesebben a szemedbe szeretném mondani, hogy TE VAGY A BAJ! A szemedbe szeretném üvölteni, ÉRTED??? De nem vagyok képes rá, NEM, mert TE meggátolsz... meggátolsz mindenben. Állandóan fájdalmat okozol,pedig fogalmad sincs róla, már az is rosszul esik, ami nincs is. Játszol... de nem vagyok játékszer. Ember vagyok, akinek ez fáj. Kicsi a fájdalomküszöböm... rájöttem. Eddig is tudtam, de úgy látszik a lelki dolgokban is. Nem vagy egyenes. Egyáltalán nem. Neked ez így kényelmes. Mintha egy ruhadarabot előszednél a fiókból, utána pedig eldobod... mert neked úgy tetszik. Aztán ha mégis úgy gondolod, hogy újra fel szeretnéd próbálni, hát felszeded földről és használod pár hétig... majd újra és újra... kezdődik az egész elölről. Te ezt mégis hogy gondolod? Hogy képzeled? Szerinted ez így jó? Szerinted te ezt megteheted? Tévedsz. Nem teheted meg. Őrületes fájdalmat okozol. Nincs jogod kihasználni engem és nincs jogod játszani velem. Ez az ÉN ÉLETEM!

Szia.

---------------------------------------------------------------------------------------

Szia.

Úgy kb. úgy voltam vele eddig, hogy a nemrég vonatról látott orrukat a hóba dugó őzikékről fogok írni. Hogy milyen szép. Meg aranyos. Meg satöbbi. Aha, ez így is van.

Ja, hozzátenném akkor mindent szépnek láttam. Úgy nagyjából rendben voltam, már amennyire ez nálam lehetséges persze.

It changed. It hurts. I'm full of it... ENOUGH! I don't want pain... I don't want hurt... I just want some happiness, to be happy, to be loved... it seems like... it seems like it's too much, too complicated to be...

Rossz ez így. Rossz ez az egész. Most is bőgtem majdnem 2 órát... ennyire még sosem sírtam. Remegtem. :/ Kezdtem megijedni, s próbáltam lecsillapítani magam, bár ez kb. csak harmadszorra sikerült.

Komolyan kezdem azt hinni, hogyha egy kis boldogság ér vagy jól érzem magam, utána szinte muszáj rossz történjen. Jobban mondva  nem kezdem hinni, hanem az ábra ezt mutatja. Ha jó napom van, sokat nevetek stb... akkor délután vagy este sírás lesz a vége, mert valami nagyon rossz történik.

Páran már kérdezték miért nem írok könyvet. Nos, már párszor belekezdtem, de mindig abbamaradt. De mi másról is lehetne könyvet írni, mintsem a fájdalomról magáról? Vagy ha nem is arról, akkor egy nagyon intenzív kiváltó ok/ihlető lehet. Az ihlethez mindig mély érzelem vagy benyomás kell. Nálam legalábbis, bár gondolom mindenki másnál is. Na mindegy.

Azt hiszem nekifogok egy könyvnek, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.

Fáj. :(

További Kellemes Estét Mindenkinek!

Eszter ♥

Eszter ♥